A kereszthivatkozás egy létező és megengedett hivatkozási forma, amelyet a szakdolgozók is használhatnak, azonban gyakran a témavezetők kereszthivatkozásra utalva kérik a szakdolgozókat, hogy vegyék ki az adott forrásaikat a szakdolgozatból, hiszen azokat a forrásokat a szakdolgozó nem olvasta el. Akkor pontosan mi is a probléma a kereszthivatkozásokkal? Ezt a kérdést fogom egy kicsit körbejárni és segítséget nyújtani számodra a helyes használathoz.
Általában három szakdolgozóból egynek fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy az általa készített szakirodalmi áttekintés nem megfelelő, mert rengeteg kereszthivatkozást tartalmaz, amelyeket valószínűsíthetően nem olvasott el. Egy témavezető ezeket könnyen észreveszi, hiszen rengeteget olvas lektorált tudományos folyóiratcikkeket és egyetemi szakdolgozói anyagokat. A témavezető tisztában van vele, hogy milyen a nyelvezete és stílusa egy tudományos műnek, amely általában sok – többnyire – nemzetközi forrásra támaszkodik.
Amennyiben a szakdolgozó egy olyan szakirodalmi áttekintést készít, amelyben jelentős számú a feldolgozott szakirodalom és jellemzően külföldi forrásokra támaszkodik, akkor felmerül a kereszthivatkozások gyanúja.
Ez a gyanú általában a szóbeli konzultáció során be is igazolódik: a hallgató nem olvasta a hivatkozott művek jelentős részét.
Mit is jelent pontosan a kereszthivatkozás?
A kereszthivatkozás alapvetően egy megengedett hivatkozási forma. A célja az, hogy olyan műre tudjon hivatkozni a szakdolgozó, amelyet nem olvasott, viszont egy másik forrás hivatkozik rá és az adott téma szempontjából fontos, hogy hivatkozzunk az ott leírtakra. Ugyanakkor fel kell tüntetni a forrásban bemutatott művet is külön, mert nem tulajdoníthatjuk az abban idézet gondolatokat annak a szerzőnek, akinek a forrását olvastuk.
Felmerül azonban a kérdés, ha ez egy megengedett hivatkozási forma, akkor miért íratják újra a témavezetők a szakirodalmi áttekintést a szakdolgozóval?
Önálló irodalomfeldolgozást várnak el a szakdolgozótól
A választ talán leginkább abban ragadhatjuk meg, hogy a szakdolgozat írás során a szakdolgozótól egy önálló irodalomfeldolgozás az elvárás. Ezt alapvetően nem a konzulens várja el (habár az ő felelőssége ellenőrizni), hanem a szakdolgozatírás során a szakdolgozónak bizonyítania kell, hogy képes önállóan egy témát tudományos eszközökkel úgy feldolgozni, hogy annak szakirodalmáról áttekintés tudjon adni és saját gondolataival kiegészítve meg tudja fogalmazni írásban.
Ezt leginkább abban tudjuk mérni, hogy egy 15-20 oldalas szakirodalmi áttekintést kell készíteni, amely során legalább 10-20 feldolgozott forrásra kell támaszkodnia a szakdolgozónak – természetesen közben megfelelően hivatkoznia.
A probléma abban jelenik meg, hogy sok szakdolgozó elolvas 2-3 művet, amelyből az adott témával kapcsolatban idéz 15-20 forrást. Az ott található szakirodalmi feldolgozást rövidíti le és hivatkozik az ott leírtakra. Egy kis hasonlattal élve ez olyan, mint a „süket telefon” játék, hiszen az így átvett gondolatok eredeti információtartalma torzul és a szakdolgozó által leírtak már nem biztos, hogy ugyanazt jelentik, mint amire az eredeti szerző gondolt.
Továbbá a kereszthivatkozásokkal kapcsolatos feltételt sem teljesíti a szakdolgozó, mert rendszerint nem tünteti fel, hogy a hivatkozott forrást melyik műben olvasta.
Vagyis a szakdolgozók által elkövetett hibát a kereszthivatkozásokkal kapcsolatban a következők okozzák:
- A szakdolgozó nem jelöli a forrást, amelyben a hivatkozott művet olvasta
- A szakdolgozó túlságosan sok kereszthivatkozást alkalmaz (még ha nem is jelöli), amelyek használata nem indokolt
- A szakdolgozó nem készített önálló irodalomfeldolgozást, vagyis nem olvasott el 10-20 különböző forrást a témával kapcsolatban, amelyeket hivatkozna is a szövegben
Mit lehet tenni, ha már beleestél ebbe a hibába?
Több szakdolgozóm is járt már így, általában a következő javaslatokat szoktam adni:
1) Keresd elő azokat a forrásokat, amelyeket hivatkoztál, de eddig még nem olvastad el őket! Jegyzetelj ki belőlük olyan gondolatokat, amelyeket érdekesnek találsz és jól kiegészíthetik az eddig leírtakat. Fontos, hogy több információt közölj erről a forrásról, mint amit a másik műben olvastál, hiszen ezzel Te is bizonyítani tudod, hogy olvastad az eredeti forrást.
2) Ha nem találod az adott művet, akkor vedd ki azokat a kereszthivatkozásokat, amelyek használata végülis nem indokolt, csak a források számának növelése miatt helyezted el a szakdolgozatban.
3) Ha nem találod az adott művet, viszont az ott leírtak nagyon fontosak a téma szempontjából (például egy meghatározó definíciót mutat be a szerző), akkor alkalmazd a kereszthivatkozások elfogadott hivatkozási formáját.
Remélem, hogy sikerült egy kicsit jobban megérteni, hogy pontosan mire is gondolt a konzulens, amikor elolvasva a szakirodalmi áttekintést, azt jelezte, hogy „sok kereszthivatkozás van a szakdolgozatban, amiket javítani kell”.
Mindenekelőtt azt tartsd szem előtt, hogy egy önálló irodalomfeldolgozást kell készítened, amelynek alapja, hogy legalább 10-20 lektorált forrást elolvasol és az ott leírtakat összefoglalva készíted el a szakirodalmi áttekintésedet.
Gondolj arra is, hogy míg Te először írsz szakdolgozatot, addig a konzulensednek már legalább 50-100 szakdolgozója volt, így a „kereszthivatkozás-gyanús” eseteket könnyen észreveszi.
