Merre tovább kóla fogyasztók? A zéró esete a kognitív disszonanciával
A héten szinte bombaként robbant a hír, hogy az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, továbbiakban: WHO) a népszerű – valamint rendkívül sok üdítőitalban használt – édesítőszert, az aszpartámot potenciálisan rákkeltő hatásúnak nyilvánítja. Mivel a közismert üdítőitalokban – köztük a zéró kólában is megtalálható –, így rendkívül széles azon fogyasztók köre, akik érintettek lehetnek az aszpartám élettani hatásaiban. Habár úgy tűnhet, hogy a téma elsősorban élettani szempontból rendkívüli, bőven akad marketing vonatkozása is, ami a téma iránt érdeklődők számára fontos tanulságokkal szolgálhat.
A kognitív disszonancia már 60 éve megmondta
Ahhoz, hogy egy kicsit jobban megértsük azt a marketing problémát, amivel most az üdítőitalgyártók, illetve a fogyasztók is szembenéznek, egészen 1957-ig kell visszautaznunk az időben. Leon Festinger amerikai szociálpszichológus ekkor alkotta meg a kognitív disszonancia elméletét, amit az élet számos területén megfigyelhetünk.
Kognitív disszonancia általában akkor lép fel, ha olyan információk, tapasztalatok birtokába jutunk, amely ellentmond a korábbi viselkedésünknek, véleményünknek. Ez esetben a két tudattartalom ellentmond egymásnak, így tehát feszültséget kelt bennünk. Erre egy gyakori példa, hogy habár a dohányosok jelentős része egyetért abban, hogy a dohányzás káros az egészségre, mégsem hagy fel ezzel a szokásával.
Az elmélet szempontjából nem is az az érdekes, hogy vajon mikor és milyen esetekben merül fel fesztültség, hanem sokkal inkább az, hogy az egyén miként próbálja ezt a disszonáns érzést feloldani. Erre alapvetően 3 lehetséges megoldás áll rendelkezésre:
- Megváltoztatja az eddigi nézőpontját és/vagy viselkedését (például abbahagyja a dohányzást)
- Információt keres annak érdekében, hogy alátámassza az eddig véleményét és/vagy viselkedésének helyességét (például olyan kutatási eredményekre hivatkozik, aminek nem sikerült alátámasztania a dohányzás és rákos megbetegedések következményeit)
- Átértékeli a disszonancia jelentőségét, ezáltal csökkenti a feszültségérzetet (például úgy gondolja az egyén, hogy számos másik tényező hatással van az egészségére, amelyek szerepe sokkal nagyobb, mint a dohányzásé)
A kognitív disszonancia által felvetett probléma a zéró kóla esetén nem új, hiszen a zéró kóla megjelenése is részben a fogyasztóban végbemenő pszichológiai folyamatoknak köszönhető.
Ha jobban belegondolunk, akkor az egészségügyi szakemberek a cukortartalmú üdítőitalokkal kapcsolatban már évtizedekkel ezelőtt megkongatták a vészharangot, mivel élettani szempontból egészségtelennek tartják ezeket a termékeket, illetve hozzájárulhatnak az elhízáshoz. Azok a fogyasztók, akik túlsúllyal küzdöttek vagy szerettek volna egészségesebben élni, bennük akkoriban szintén egyfajta kognitív disszonancia lépett fel. Szerették az ízt, gyakran vásároltak boltban és rendeltek étteremben kólát, viszont minden egyes alkalommal, amikor üdítőitalt fogyasztottak, egyfajta disszonáns érzésük támadt.
A marketing segít feloldani a feszültséget?
Válaszlépésként egy tökéletes marketing megoldásnak tűnt, hogy az üdítőitalgyártók olyan termékeket vezettek be a piacra, amelyek csökkentett cukortartalmúak voltak, illetve cukor helyett édesítőszerekkel értékel el a hasonló ízhatást. A zéró kóla azért is különleges ebből a szempontból, mert míg a 330 ml-es kiszerelés cukortartalmú változatának energiatartalma 139 kilokalória, addig a zéró kóláé 1 kilokalória, ami jelentős különbségnek számít. A zéró kóla esetén ez a rendkívül alacsony energiatartalom elsősorban azon fogyasztók számára vált vonzóvá, akik próbáltak odafigyelni az egészségükre és fogyni szerettek volna. A zéró kóla értékajánlata ebből a szempontból kifejezetten erős volt a célcsoport számára.
Most viszont újra választás előtt áll ez a fogyasztói csoport, hiszen az üdítőital egyik alkotóelemét nem is akármelyik szervezet, hanem egyből a WHO nyilvánította potenciálisan rákkeltő hatásúnak. Abban pedig nyilván egységes véleményt alkot mindenki, hogy senki sem szeretne rákkeltő hatású termékeket fogyasztani. Az esetet tovább bonyolítja, hogy a WHO nem állapít meg határértéket arra vonatkozóan, hogy milyen mennyiségben tartja biztonságosnak az aszpartám tartalmú üdítők fogyasztását, ami még inkább bizonytalanságban tartja a fogyasztókat.
Merre tovább zéró kóla fogyasztók?
A fő kérdés – aminek a kimenetelét nagyon nehéz megjósolni –, hogy vajon a fogyasztók tömegesen térnek-e vissza a cukortartalmú változathoz, vagy pedig maradnak a jelenleg is rendszeresen fogyasztott zéró kólánál. Ha a kognitív disszonancia összefüggéseit szeretnénk értelmezni a jelenlegi helyzetben, akkor valószínűleg a következő reakciókat váltja ki a fogyasztókból a WHO lépése.
Biztosan lesznek olyan fogyasztók, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnének potenciálisan rákkeltő hatású üdítőitalt fogyasztani, így inkább áttérnek a cukortartalmú italok fogyasztására. Úgy gondolom, hogy elsősorban azok körében lesz ez megfigyelhető, akik közvetlen környezetükben találkoztak már rákos megbetegedésekkel, emiatt pedig az életük minden területén szeretnék elkerülni ennek lehetőségét és csökkenteni a kockázatokat. Nagy valószínűséggel ez a fogyasztói csoport kevésbé figyel oda a súlyára, vagy azért, mert nincs ilyen jellegű problémája, vagy pedig kevésbé tartaja fontosnak ezt a tényezőt az egészsége szempontjából. Az elmélet erre a reakcióra hivatkozott úgy, hogy megváltoztatja az egyén a véleményét vagy az eddigi viselkedését – esetükben a kóla zéróról áttér az eredeti ízre.
Valószínűleg lesznek olyan fogyasztók is, akik szeretnék minél részletesebben megismerni, hogy a potenciálisan rákkeltő hatású minősítést mit jelent. Ezek a fogyasztók valószínűleg jobban elmélyülnek a témában és elkezdenek olyan információkat keresni, amelyek segíthetnek a fesztültség feloldásában és igazolni tudják azt, hogy a zéró kóla fogyasztása valójában nem veszélyes. Ez azért is tűnik egy logikus válaszreakciónak, mert a WHO nem ismertette a nyilatkozatában, hogy mekkora mennyiség esetén lehet az aszpartám potenciálisan rákkeltő hatású. Aki egy kicsit jobban utána olvasott a témának, az valószínűleg találkozott olyan adatokkal, hogy állítólag napi 12-36 doboz aszpartám tartalmú üdítőital elfogyasztása esetén tekinthetünk valakit veszélyeztetettnek. Ez viszont nagy mennyiség, így valószínűleg alacsony az esélye annak, hogy valaki ebbe a kategóriába essen. Az ehhez hasonló információk a kognitív disszonancia elmélete szerint pont az eddigi viselkedésünk és nézőpontunk további megerősítését érik el, vagyis akik ebbe a táborba tartoznak, továbbra is zéró kólát fognak fogyasztani.
Az elmélet szerint pedig várhatóan lesznek olyanok is, akik egyszerűen a probléma jelentőségét megpróbálják átértékelni. Ezek a fogyasztók azzal érvelhetnek, hogy véleményük szerint számos tényező van hatással az egészségünkre, amelyek közül az üdítőitalok összetevőinek hatása csekély. Emiatt úgy gondolják, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni. Ők sokkal nagyobb problémának gondolhatják esetleg a dohányzást vagy akár zsíros étkezést az egészségük szempontjából.
Az üdítőitalgyártók és a kereskedők várhatóan a következő hónapokban fogják megtapasztalni, hogy milyen átrendeződéseket és fogyasztói reakciókat fog okozni a WHO lépése. Mindenesetre legyünk tudatosak és ismerjük fel, hogy egy termékhez köthető új információ milyen viselkedési mintánkkal és nézőpontunkkal kapcsolatban okozhat kognitív disszonanciát. Tudatos fogyasztóként pedig gondosan tervezzük meg az ezekre adott válaszreakcióinkat.
A maszk 50 árnyalata… marketinges szemmel
Az elmúlt időszak legmeghatározóbb tényezője – nemcsak társadalmi, de egészségügyi és gazdasági szempontból is – a pandémia volt. A kialakult helyzet mindenki életére hatást gyakorolt, a vállalkozások tevékenységét pedig nagymértékben befolyásolták a korlátozások – legyen az akár vásárlói, munkavállalói vagy beszállítói oldal.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az életünk szinte teljes egészében a maszkok, különféle tesztek és végül a védőoltások körül forgott… erről beszélt mindenki, a hírek is ezzel foglalkoztak, így mindenkinek kialakult a saját “szakértői” véleménye a témában. A 10 millió fociszakértő országából a 10 millió virológus szakértő országává lettünk.
Viszont ebben a bejegyzésben most nem is ezzel szeretnék foglalkozni, marketingesként teljesen feleslegesnek tartom, hogy a véleményemmel egy olyan sorba álljak be, amihez a többséghez hasonlóan én sem értek. Amihez értek és szívesen beszélek, az a pandémia marketing vonatkozásai, hiszen ebből jómagam is bőven kivehettem a részem.
Új termékek, új preferenciák
Térjünk is vissza az előbb említett három termékhez. Ha egy kicsit marketinges szemmel közelítjük meg a kialakult helyzetet, akkor egy biztos: a maszkkal, koronavírus tesztekkel és védőoltásokkal kapcsolatban nem rendelkeztünk korábbi tapasztalatokkal, sem pedig kialakult fogyasztói szokásokkal. Kicsit olyan érzésem volt, hogy 31 éves létemre én is megéltem a hiánygazdaságot és most nem a lisztre és tésztára gondolok. Az első hullám idején örültünk, ha maszkot vagy tesztet tudtunk szerezni. Nem sok választásunk volt, a vállalkozások is csak lassan tudtak reagálni a hirtelen kialakult keresletre. Azóta jól látjuk azt is, hogy ez a felfordulás mekkora károkat okozott a különböző alapanyagok (fa, vas, chipek, stb.) ellátására globálisan. A félkész és késztermékek árai pedig kezdenek az egekbe szökni.
Mint minden mással, úgy a maszkkal, tesztekkel és védőoltásokkal kapcsolatban is kialakultak preferenciáink. A különböző információforrások – média, szakértők, szomszéd, rokonok… – pedig előszeretettel ontották ránk a vírussal kapcsolatos információtömeget, amelyek hitelességét sok esetben fenntartásokkal kellett (volna) kezelni. Habár a teszteknek és védőoltásoknak is lehetnek számos marketing aspektusai és érdemes lehet az ezzel kapcsolatos preferenciák mögött húzódó befolyásoló tényezőket vizsgálni, mégis szeretném a figyelmünket elsősorban a maszkokra fordítani.
Mutasd a maszkod, megmondom ki vagy
Miért a maszkok? Mert mindenki hordta, még ha sok esetben ez kötelező is volt. Voltak, akik felismerték, hogy a maszk öltöztet, valakik valamilyen üzenetet közvetíttek ezzel a védőfelszereléssel, míg mások közösséghez tartozásukat fejezték ki. A maszkhasználat a 21. században – szemben a pestis és korábbi járványok idején – már túllépett azon a funkcióján, hogy megvédje a viselőjét a járványtól. A maszk ugyanúgy alkalmassá vált az önkifejezésre, mint egy karóra, telefon, ruházat, táska és még sorolhatnám, de a lényeg, hogy a maszkok alkalmassá váltak arra, hogy különböző marketing célokat szolgáljanak.
Erről a témáról már régóta szerettem volna beszélni érdeklődőkkel. Mivel a közelmúltban felkérést kaptam a Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégiumtól, hogy egy általam választott témában tartsak előadást – természetesen a 3. hullám miatt online -, így megragadtam az alkalmat, hogy a marketing iránt érdeklődők számára egy kicsit feldolgozzam ezt a témakört és részben tudományos, részben pedig gyakorlati szempontból is bemutassam a maszkhasználat önkifejező lehetőségeit.
Az alábbi videóban összesen 10 példát mutatok be, amelyek a maszkok önkifejezésével kapcsolatos lehetőségeit szemléltetik. Emellett korábbi kutatások eredményeire támaszkodva egy rövid áttekintést adok arról, hogy miként változott a fogyasztói magatartás a pandémia alatt és milyen mértékben változtak meg a vásárlási szokásaink.
Bízom benne, hogy mind gyakorló szakemberek, mind érdeklődők, mind pedig a közgazdász képzésben részt vevő egyetemi hallgatóim számára értékes gondolatokat fogalmazok meg, az érdeklődő kérdéseket és szakmai észrevételeket pedig szívesen fogadom 🙂
A piacméret becslésének alapja: a célcsoport méretének meghatározása néhány érdekes példával
Korábban már közzétettem néhány bejegyzést a piacméret becslésével kapcsolatban, amelyek egyrészt a fogalmakat tisztázták, másrészt pedig a férfi samponok piacán keresztül mutatták be részletesen a piacméret becslésének lépését és a fogyasztói szokások hatását. Ebben a bejegyzésben néhány gyakori problémára szeretném felhívni a figyelmet a célcsoport méretének meghatározásával kapcsolatban.
Kezdjük néhány klasszikus példával, amelyek kiszámítása valószínűleg nem lesz bonyolult, ha a potenciális fogyasztók számából indulunk ki.
A felnőtt biciklik piacán a piaci potenciált legkönnyebben úgy számolhatjuk ki, ha a 16 éves kor feletti lakosságot vesszük alapul, hiszen a 16 évesek is gyakran már felnőtt kerékpárt használnak. Ez esetben közel 8.200.000 lakosról beszélhetünk Magyarországon, akik feltételezhetően 10 évente cserélnek kerékpárt, így a piaci potenciál 8.200.000 x 0,1 = 820.000 kerékpár évente. Nyilván a kerékpárok piacán is előfordul, hogy valaki használt biciklit vásárol, azonban többnyire az új kerékpár eladások jellemzőek a piacon.
Szintén viszonylag egyszerű példa, ha a női téli sapkák piacát szeretnénk megbecsülni a felnőtt lakosság körében. Közel 4.200.000 felnőtt nő él Magyarországon, akikről azt feltételezzük, hogy évente vásárolhatnának maguknak az aktuális divat szerint téli sapkát. Ez esetben pontosan 4.200.000 sapka jelentené a piaci potenciál éves mennyiségét.
Azonban a vannak olyan piacok, ahol nem ilyen egyszerű a piac méretének becslése. Az alábbiakban néhány rendhagyó esetet tekintünk át.
Ahol többen vásárolnak használtat, mint újat…
Az autók piaca egy speciális eset. Egyetemi példákban találkoztam azzal a megoldással, hogy vegyük alapul a jogosítvánnyal rendelkezők számát Magyarországon. Azonban ez a példa nagyon félrevezető, ki is fejtem, hogy miért.
Véleményem szerint hiába próbálnák meg az autógyárak a piaci potenciált megbecsülni a jogosítvánnyal rendelkezők száma alapján, az nagyon távol állna a piaci volumen értékétől. Az autóvásárlók jelentős része használtautót vásárol, mivel nem tudja megfizetni az újautók árát. Az a probléma, hogy a lakosság körében vásárolt új autók esetén figyelembe kellene venni a fogyasztók státuszát és elsősorban AB státuszú fogyasztókkal számolni, vagyis a célcsoportot szűkíteni, majd pedig megbecsülni, hogy az új autó vásárlók közel hány évente cserélik le autójukat. Ez már sokkal közelebb vinne bennünket egy olyan piaci potenciál kiszámításához, ami valamivel reálisabb képet adna a piacról és értelmet nyerne a piaci potenciál becslése. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy a piacméret becslésekor maradjunk a realitásoknál, különben nincs sok értelme „túlságosan” elméleti mutatók számolására időt vesztegetni…
Valamikor a család közösen fogyaszt
De nem az autót. Vagyis volt idő, amikor igen. Egy gondolat erejéig vissza kell térnünk az autós példához. Míg a kétezres évekig még elég sok fejlett országban az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy egy háztartásban egy személyautóra van szükség, addig az elmúlt 10-20 évben annak lehetünk szemtanúi, hogy egyre több háztartás esetén a pár mindkét tagjai rendelkezik személyautóval. Vagyis az autó egy tökéletes példa arra, hogy míg korábban a háztartások száma egy megfelelő kiinduló pontja lehetett az értékesíthető mennyiség becslésének, addig napjainkra ez az összefüggés már megdőlni látszik. Biztosan ismersz Te is olyan családot, ahol 2-3 személyautó is van, mégis egy háztartásban élnek.
Ugyanakkor vannak olyan tipikus példák, amelyek esetén elképzelhetetlen lenne, hogy ne a háztartásokat vegyük a fogyasztási egységek alapjául. Ilyen például az otthoni internet, amely esetén teljesen felesleges szerződést kötnie a család minden tagjának, ezt általában egy ingatlanra kötik be, amit a háztartás tagjai közösen tudnak használni.
De hasonló példa lehet a hűtőszekrény. Általában háztartásonként egy van belőle és a háztartás tagjai közösen használják az ételek hűtésére. Az elmúlt évtizedekben sokat változott a háztartások elektronikai eszközökkel való ellátottsága, míg korábban a TV-ből és asztali számítógépből is maximum egyet feltételeztünk, addig mára már több számítógéppel (laptoppal) is rendelkezhet egy háztartás, míg a háztartás különböző szobáiban is találhatunk egy-egy TV készüléket. Míg a TV kezd egyre jobban visszaszorulni a fiatal generáció körében, addig a laptopok és tabletek egyre inkább személyhez kötöttek, nem pedig a háztartáshoz. Az utóbbiakat csak példaként említettem arra vonatkozóan, hogy a fogyasztói szokások változásával évtizedek alatt megváltozhat a piacméret becslésének alapja.
A háztartások sem egyformák…
Igen, jól gondolod, ezt azért lehet még jobban bonyolítani. Sok vállalkozó tudna a saját piacáról érdekességeket mesélni, de nézzük azért néhány egyszerűbb példát. Tegyük fel, hogy otthoni nagyméretű, beépíthető medencéket árulunk. Ez esetben nyilván nem elég a KSH adatbázist megnézni, hogy 2019-ben mennyi volt háztartások száma Magyarországon, hiszen egy 10-emeletes panellakásban található háztartásoknak nincs lehetőségük a medencét beépíteni. Ez esetben a számításunk alapján a kertes házak képezhetik, amelyekről feltételezhetjük, hogy alkalmasak a medence beépítésére.
Egy érdekes kérdés az babaágyak piaca is, hiszen egy gyermek születésekor a szülőknek szükségük van babaágyra, ahol fel tudják nevelni a gyermeküket. Ez esetben viszont nem elég megnézni a statisztikai adatok között, hogy évente hány gyermek születik, mivel gyakran egymás után vállalnak a szülők gyermeket, így csak az első gyermek számára vásárolnak új ágyat, a következő baba már az előző gyermek ágyában nő fel. Nem véletlen, hogy a statisztikai hivatalok külön adatként közlik az első gyermekként született gyermekek számát… még szerencse 😊
Bízom benne, hogy a fenti példák alapján sikerült egy kicsit jobban elmerülnöd a piacméret becslésének témakörében. Sok esetben nem egyszerű feladat, de kellő odafigyeléssel és alapos átgondolással könnyen kivitelezhető.
Vállalkozóként úgy gondolod, hogy a Te terméket, szolgáltatásod piaci becslése is valamilyen speciális kategóriába esik? Kérlek írd meg és felteszem a listára 😊
Évente akár 23 millió férfi sampont is eladhatnának, de nem tudnak
Nem azért, mert nem értenek hozzá, hanem mert a fogyasztói magatartás is befolyásolja a vásárlási döntéseket. Nézzük is meg, hogy miként lehet megbecsülni a férfi samponok piacát, ami alapján jobban megérted a piacbecslés folyamatát.
Az egyik korábbi blogbejegyzésben már áttekintettük a piacméret becslésével kapcsolatban a piaci potenciál és piaci volumen fogalmát és egymással való kapcsolatukat, továbbá írtam röviden a célcsoport meghatározásának problémájáról is. Ha véletlen nem lenne egyértelmű, hogy mit takar a két kifejezés, akkor javaslom, hogy tekintsd át mielőtt tovább olvasol, hiszen fontos megérteni a két fogalmat.
A jól ismert tantermi példa
Miért a férfi samponok piaca? Még az alapszakos szakdolgozatomban kellett piacméretre vonatkozóan becslést készítenem, akkor még nem tudtam, hogy az egyik tantermi példám lesz. Az évek során rá kellett jönnöm, hogy rendkívül érdekes a férfi samponok piacának becslése és számos olyan tényező befolyásolja a piaci potenciál és piaci volumen közötti különbségeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a fogyasztói magatartással. Drogéria termékek esetén férfiak körében pedig ez egy igazán izgalmas kérdéskör.
Ha sikeresen elolvastad az előző bejegyzésemet, akkor már valószínűleg ismered a piaci potenciál fogalmát. Ez esetben azt számítjuk ki, hogy ha minden felnőtt férfi lakos Magyarországon férfi sampont használna, akkor mekkora lenne a férfia samponok piaca hazánkban. Kezdjünk akkor számolni egy kicsit.
Piaci potenciál
Első lépésként becsüljük meg, hogy mekkora lehet a célcsoport. Jelenleg hazánkban közel 3.800.000 férfi él, akik betöltötték a 18. életévüket. Mint látható, a nőket eleve kizártuk a piaci potenciál becsléséből, hiszen ők nem képezik a férfi samponok piacának célcsoportját. Ez egy viszonylag egyszerű megközelítés, azt gondolom, hogy a többség számára különösebb problémát nem okoz a célcsoport méretének meghatározása.
Következő lépés, hogy felmérjük a vásárlás gyakoriságát. Ebben az esetben már nem biztos, hogy ugyanarra az eredményre jutnánk, hiszen bármikor megkérdeztem a kurzusaimon a hallgatókat, akkor a válaszok 1 és 3 hónap között szóródtak. Vagyis valaki havonta vásárol férfi sampont, valaki pedig 3 havonta állítása szerint. Mi lehet ennek az oka? Egyrészt különböző flakonméretek kaphatók az üzletekben, így ha valaki nagyobb kiszerelést vásárol, akkor valószínűleg ritkábban vásárol sampont. Továbbá az is hatással lehet a vásárlási gyakoriságra, hogy ki milyen gyakran mos hajat. Hiszen ha valaki gyakrabban mos hajat, akkor gyakrabban is vásárol sampont. Sőt, ha valaki többet használ (például hosszabb a haja), akkor szintén gyakrabban kell vásárolnia a termékből. Láthatjuk tehát, hogy már a piaci potenciál becslésénél is három olyan tényezőt tudtunk felsorolni, amelyek hatással lehetnek a vásárlás gyakoriságának a becslésére. Ilyenkor azt szoktam javasolni – hogy ha nem férünk hozzá más statisztikai adatokhoz –, hogy mérjük fel a célcsoport körében, hogy válaszaik alapján milyen gyakran vásárolnak, akik rendszeresen használják a terméket (vagy legalábbis amit marketing szempontból elvárnánk tőlük). A kurzusaim tapasztalati alapján az egyetemi hallgatóink általában 2 havonta vásárolnak férfi sampont, vagyis egy évben közel 6 alkalommal. A piaci potenciál becslése ez alapján 3.800.000 fő x 6 alkalom = 22.800.000 flakon férfia sampon. Ez a becslés figyelmen kívül hagyta a kiszerelést, de ez esetben is érdemes egy átlagértékkel számolni, ha literben szeretnénk az éves piacméretet megbecsülni.
Ezért nem tudunk évente 23 millió férfi sampont eladni
Miután megvagyunk a piaci potenciál becslésével, ami közel 23 millió flakont jelentett, nézzük meg, hogy milyen tényezők hathatnak a fogyasztásra, ami miatt a piaci volumen alacsonyabb lesz, mint a piaci potenciál. Míg olvastad a blogbejegyzést, biztosan Benned is felmerült néhány olyan gondolat, amit tapasztalsz a mindennapjaid során. Nézzünk is ezek közül néhányat.
A piaci volument csökkenti, hogy vannak férfiak, akik vagy unisex sampont (családi) használnak, vagy a párjuk samponját szokták használni. Ez esetben ők nem használnak férfi sampont, így a piaci potenciálhoz képest kevesebb férfi sampon fogy a piacon.
Ezen a piacon figyelembe kell venni azt is, hogy vajon milyen arányban vannak kopasz férfiak a társadalomban, vagy legalábbis ritka a férfiak haja. Ez országonként változhat, mindenesetre a kopasz vagy ritka hajú férfiak ritkábban használnak sampont, mint társaik, így ez is csökkenti a férfi samponok iránti éves keresletet.
Az előző példához hasonlóan, ha hirtelen minden férfi úgy döntene hazánkban, hogy elkezd hosszú hajat növeszteni, akkor valószínűleg több samponra lenne szükségük, hogy tisztán tartsák. Így a különböző divathatások is befolyásolhatják a fogyasztott mennyiséget. Sőt, a reggae zene kedvelői gyakran olyan raszta hajat hordanak, amit valamilyen speciális készítménnyel kezelnek hagyományos sampon helyett, így ők sem vásárolnak férfi sampont, ami tovább csökkenti a sampon iránti keresletet. Ha ez a divatirányzat széles körben elterjedne, akkor nagy bajban lennének a sampon gyártók.
Vannak továbbá olyanok, akik nem a hagyományos samponokat használják, hanem különböző készítményeket, amelyek valamilyen saját bio vagy kézműves termékek, így nem biztos, hogy tömeggyártásban készülő és piacon megjelenő termékek közé sorolnánk ezeket.
Míg a kopaszok arányára vonatkozóan elképzelhető, hogy találunk valamilyen statisztikai adatot egészségügyi témákkal foglalkozó oldalakon, addig a többi esetben (párjuk samponját használok, hosszú hajúak, más termékeket használók, stb.) egy megfelelő piackutatással lehet feltárni, hogy a férfiakra milyen arányban jellemzőek ezek a szokások. Ebből pedig következtetni lehet a piaci volumenre.
Bízom benne, hogy a fenti példa alapján jobban átlátható, hogyan érdemes megbecsülni a piaci potenciált és piaci volument. Ha vállalkozó vagy, akkor próbáld meg hasonló módon megbecsülni a piacod méretét, ha pedig még hallgatóként valamelyik kurzusomra jársz, akkor próbáld megbecsülni annak a terméknek a piacát, amit a blogbejegyzés elolvasása után először meglátsz 😊
A piacméret becslése nem is olyan bonyolult
Sokan próbálkoznak a piacméret becslésére, majd pedig néhány próbálkozás után abbahagyják és inkább a vállalkozás más feladataival kezdenek el foglalkozni. Viszont érdemes tisztában lennünk azzal, hogy vajon mekkora is az a piac, amin tevékenykedünk és azon belül elhelyezni a vállalkozásunkat. Az alábbiakban egy rendkívül egyszerű módszert mutatok be, viszont sokan még ezt sem alkalmazzák.
A piacméret becslése korántsem olyan bonyolult feladat, mint az elsőre tűnik. Ugyanakkor egy apró hiba elkövetése is teljesen félreviheti a becslés eredményeit, ezért érdemes alaposan és jól átgondoltan elkészíteni. Az piacméret becslése során két fontos kifejezést érdemes megjegyezni: a piaci potenciált és a piaci volument. A mindennapi beszélgetések során sokszor találkozok ezekkel a kifejezésekkel, viszont gyakran kiderül, hogy a beszélgetőpartnerek csak felületesen ismerik, hogy mire is utal a két kifejezés. Ebben a blogbejegyzésben ezt a két fogalmat szeretném tisztázni.
A „lehető legnagyobb értékesíthető mennyiség”…
A piaci potenciált talán úgy tudjuk legkönnyebben megragadni, hogy ha az adott célcsoport minden tagja megvásárolná az adott terméket, akkor elérnénk a legnagyobb értékesíthető mennyiséget. Például ha a Google Glass-t néhány éve bevezették volna a hazai piacon és minden 18 év feletti lakos úgy döntött volna, hogy vásárol magának egyet, akkor a piaci potenciál ebben az esetben 8.000.000 millió eladott termék lett volna (amúgy nem, de ezt lentebb részletezem), hiszen 18 év feletti lakosok közel ennyien vannak Magyarországon. De ha arra gondolunk, hogy a 14-60 év közötti nők a méhnyakrák elleni védelem miatt magánúton HPV elleni védőoltást vásárolnak, akkor az közel 3.000.000 főt jelent ma Magyarországon. De közben azt is sejtjük, hogy valószínűleg nem adnak el ennyi védőoltást évente hazánkban…
Egy másik példa kapcsán is felmerül a kérdés, hogy ha feltételezzük, hogy mindenki szokott fogat mosni fogkrémmel, akkor a fogkrémek piaca 10.000.000 fogkrém lenne egy évben? Esetleg a kakaós csiga piaca is 10.000.000 db lenne? Ilyen nagy számok esetén már könnyen tévedhetünk és jól tesszük, ha a számok láttán kicsit elbizonytalanodunk… de miért is?
Egyrészt sokan elfelejtenek számolni a vásárlás gyakoriságával. Ahogy az előző példákból is érezhető volt, valószínűleg az emberek többsége nemcsak egy kakaós csigát eszik meg évente. Biztosan vannak olyanok, akik viszont egyet sem – vagy azért, mert mélyszegénységben élnek, vagy pedig egyszerűen nem szeretik. A fogkrém esetén is láthatjuk, hogy valószínűleg nem lenne elég egy tubus fogkrém az egész évre.
Ebben az esetben azt kell megbecsülnünk (például a fogkrém esetén), hogy milyen gyorsan fogyassza el a vásárló az adott terméket. A példában tételezzük fel, hogy egy fogkrémes tubus 1 hónap alatt fogy el. A magyar lakosság esetén ez azt jelenti, hogy 10.000.000 lakos x 12 hónap = 120.000.000 tubus fogkrém / év.
Viszont mi a helyzet Google Glass-szal? Vagy bármelyik okostelefonnal? Ez esetben arra kell gondolni, hogy nem vásárlunk minden évben mobiltelefont, vagyis az évente eladott mennyiség kevesebb lesz, mint a célcsoport mérete. Tegyük fel, hogy minden magyar lakos közel kétévente cseréli le mobiltelefonját, így a számításunkban 0,5-ös szorzót kell alkalmazni. Ha minden 10-60 év közötti lakos számára új mobilkészüléket vásárlunk minden második évben, akkor a képlet a következőképpen alakul: 6.400.000 x 0,5 = 3.200.000 mobilkészülék / év.
Vagyis a piaci potenciál leginkább úgy becsülhető meg, hogy a célcsoport méretét megszorozzuk a vásárlás gyakoriságával. Amennyiben évente több alkalommal is vásárlunk az adott termékből, akkor ez a szorzó 1-nél nagyobb, ha ritkábban, akkor a szorzó 1-nél kisebb. Ha például 5 évente jellemző egy adott termék vásárlása, akkor 0,2-es szorzót kell alkalmaznunk.
A piacon ténylegesen értékesített mennyiség
Míg a piaci potenciál esetén azt feltételeztük, hogy a célcsoport minden tagja vásárol az adott termékből egy feltételezett gyakoriság mellett, addig a piaci volumen már azt próbálja megbecsülni, hogy valójában mekkora mennyiséget értékesítettek a piacon. Ez történhet statisztikai adatok vagy akár korábbi vállalkozói tapasztalatok felhasználásával. A lényeg, hogy a piaci volumen mindig alacsonyabb, mint a piaci potenciál. A marketinges feladata pedig azt kideríteni, hogy ebben milyen tényezők játszanak szerepet és ezen tényezőkre lehet-e valahogy hatást gyakorolni, ezzel pedig növelni a piacon értékesíthető mennyiséget.
Térjünk vissza az előző példákhoz. Mi az oka, hogy a piacon valószínűleg kevesebb mobiltelefont értékesítenek évente a lakosság körében, mint 3.200.000 készülék? Egyrészt lehetnek jövedelmi helyzetre utaló okok, egyszerűen nem engedhetik meg sokan, hogy kétévente cseréljék le mobiltelefonjaikat. Továbbá azok, akik mégis magas kategóriás telefonokat szeretnének használni, azok nem fognak kedvező árú új készüléket venni, hanem 2-3 éve megvásárolt használt telefonokat, ami tovább csökkenti az új telefonok piacát. Vannak, akik pedig nem szeretik a technológiát és képesek 5-10 éven keresztül is használni egy készüléket anélkül, hogy lecserélnék azt.
A fogkrém esetén is nagy valószínűséggel nem lehet eladni Magyarországon évente 120 millió tubus fogkrémet. Nyilván ennek is számos oka lehet, például vannak, akik ritkábban mosnak fogat és nem fordítanak kellő figyelmet a szájhigiéniára. Vannak olyanok is, akik kevés foggal rendelkeznek, ők vagy nem használnak annyi fogkrémet vagy pedig más módszereket alkalmaznak. Mindenesetre látható, hogy a piaci volumen nagy valószínűséggel kisebb, mint a piaci potenciál. A pontos számot ez esetben nehéz megbecsülni, több forrásból kell adatokat gyűjtenünk, hogy ezt részletesen fel tudjuk tárni. Adok viszont néhány javaslatot, hogyan érdemes a piaci potenciálhoz képest megbecsülni a piaci potenciál méretét:
- Nézd meg, hogy a ténylegesen értékesített mennyiségre vonatkozóan elérhető-e online valamilyen iparági statisztika
- Nézd meg, hogy a környezetedben mi a jellemző – például férfi elektromos borotva használat esetén hányan használnak elektromos borotvát
- Sokkal profibb, ha közzéteszel egy kérdőívet, amelyben szeretnéd mérni a célcsoport körében, hogy milyen arányban használják és milyen gyakorisággal az adott terméket
- Kérdezz meg kiskereskedőket, akik közvetlenül kapcsolatban állnak a piaccal, hogy milyen arányban vásárolják az adott terméket a helyettesítő termékek helyett (itt most nem különböző márkákra, hanem egymást helyettesítő termékekre gondolok – például kókuszolaj és zsír)
Ha szeretnél egy kicsit jobban elmélyedni a piacméret becslésében, akkor olvasd át a férfi samponok piacának becslését bemutató bejegyzésemet, továbbá néhány érdekes gondolatot is megosztottam a célcsoport meghatározásával kapcsolatban egy másik bejegyzésben.